Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PontyFélék

  Algaevő Csíkhal:

  • Tudományos név : Gyrinocheilus aymonieri
  • Magyar név: Algaevő csíkhal, Kinai algaevő hal
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Ázsia, Thaiföld
  • Testhossz: 20 cm
  • Természetes élőhely: Indokína és Közép-Thaiföld folyóiban, a vízinövények között. Ritkán található meg állóvizekben.
  • Viselkedés: Az általa elfoglalt területet igen keményen védelmezi más halakkal szemben.
  • Táplálkozás: Nagyon hatékonyan pusztítja az algákat az akváriumban. Ha nincs az akváriumban már elegendő alga, akkor elsősorban növényi táplálékkal etessük, de elfogadja az élő és száraz tápokat is.
  • Szaporítás: Rendszeres akváriumi tenyésztése nem ismert.
  • Medence: Minimum 100 literes
  • Halnépesség: 100 literre 1 hal;
  • Dekoráció: Az akvárium legyen növényekkel jól teleültetve, és biztosítsunk számára erős vízáramlást.
  • Hőmérséklet: 26-28 °C
  • pH: 7
  • Keménység: 10-20NK°
  • Várható életkor: 5-10 év

Megjegyzés: Az algaevő csíkhal teste hosszúkás, henger alakú, lefelé álló szájjal. Erős ajkai szívókorongot formáznak, amivel jól le tudja legelni az algákat a különböző tereptárgyakról, akár erős áramlásban is. Testének színe sárgás és egy barna csík fut végig az oldalán, ami nagyobb pontokból áll össze. Szeme ugyancsak sárga. Az úszók átlátszóak, de a hát- és farokúszó a tövénél apró pöttyös. A háta barnás. Többféle színváltozata is létezik!

Míg fiatalon (általában 8-10 cm-es méretig) kitűnően társítható szinte minden hallal, idősebb korában kötekedő, marakodó lesz és csak nagyobb méretű halakat tűr meg maga mellett.


gyrinocheilus_aymonieri2.jpg
 
 
 
 
Aranyhal:
  • Tudományos név : Carassius auratus
  • Magyar név: Aranyhal
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Ázsia, Kína
  • Testhossz: 16-20 cm, de kerti tavakban elérhetik a 35 cm-t is!
  • Természetes élőhely: Lassú folyású kis patakok, kisebb-nagyobb tavak.
  • Viselkedés: Békés természeetű halak, ne tartsuk agresszív, territoriális viselkedésű halakkal.
  • Táplálkozás: Mindenevők, élő és száraz eleségeket fogyasztanak nagy mennyiségben
  • Szaporítás: Könnyű
  • Medence: Minimum 150 literes
  • Halnépesség: 150 literre 6-8 hal;
  • Dekoráció: Az akvárium aljára tegyünk kimosott sódert, és hideg vízi nővényekkel telepítsük be. Biztosítsunk elég búvóhelyet is kövekből, gyökerekből.
  • Hőmérséklet: 10-25 °C
  • pH: 7-8
  • Keménység: 5-25NK°
  • Várható életkor: 10-20 év

Megjegyzés: A közönséges aranyhal teste hosszúkás, lapos. Színük világos narancs, fémes csillogású. Fejük széles, és rövid, farkuk villás. Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki. A fajnak megfelelően nagy akvárium szükséges, lehetőleg nagy alapterületű medencében tartsuk őket. Akváriumukat fedjük le, mert a halak kiugorhatnak. Vízüket erősen szűrjük, és a víz legyen oxigéndús. Semmiképpen sem javaslom a kis gömb akváriumban tartást, ahogy azt sokszor lehet látni filmekben, úgyanis ezek a halak nagyon sokat esznek, ezáltal nagyon sokat is ürítenek, és hamar felboríthatják az akvárium vízének egyensúlyát. Rendszeresen 1-2 hetente cseréljük az akváriumuk vizének 20-30%-át, friss csapvízzel. A közönséges aranyhal nagyon jól bírja hidegebb vizet, de a hirtelen hőmérséklet ingadozás megölheti őket.
Az aranyhalak nemcsak hogy jól tarthatók társas akváriumban, hanem nagyon jó tisztítóhalak is: az aljzatról szinte minden ehetőt összeszedegetnek, ezért az aranyhalas medencében nincs szükség más talajon túrkáló halfajra.

A hím általában kisebb, teste karcsúbb, a nőstény fölülről nézve sokkal testesebb. Tenyésztése akváriumban is lehetséges. Egy 100 literes medencébe tegyünk ikrarácsot és valamilyen hínárfélét (pl.Elodea densa), majd tegyük ki a kergetőző párt. Elősegíthetjük az ívást, ha a vízhőmérsékletet lassan lecsökkentjük 11 °C-ra, majd lassan elkezdjük fűteni a vizet, amíg az ívás be nem indul. Ezzel utánozni tudjuk a természetes körülményeket - amikor kitavaszodik -, ugyanis az aranyhalak csak ilyenkor párzanak. A magas proteintartalmú táplálék is elősegítheti a párzást. A párzás során a hím odanyomja a nőstényt a növényeknek, miközben mindkét hal egyik oldaláról a másikra forog. Ez stimulálja a nőstényt és kiengedi az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. Az ikrák száma általában ezer fölötti, amik a növény leveleire ragadnak. Mivel az aranyhalak megeszik az ikrákat, ezért a szülőket vegyük ki a medencéből. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal vagy ciklopsz naupliusszal.

carassius_auratus2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Koi:

Tartás:Hideg vízi hal, kimondottan tóba való.Akváriumi tartásra nem felel meg.

Etetés:Mindenevő,elsősorban a tó talajában élő rovarokat fogyasztja.

Érdekesség:Számtalan színváltozatát hozták létre.Az eredeti forma mellett a természetben már a színes változatok is előfordulnak.

barnard_koi_40.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kolibrihal vagy Kardinálishal:

  • Tudományos név : Tanichthys albonubes
  • Magyar név: Kolibrihal
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Ázsia; Dél-Kína (Kanton tartomány).
  • Testhossz: 4-5 cm
  • Természetes élőhely: Tiszta és gyors folyású vizek.
  • Viselkedés: Társas, rajokban él.
  • Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő zsákmányt.
  • Szaporítás: Könnyű
  • Medence: Minimum 50 literes
  • Halnépesség: 50 literre 5-6 hal
  • Dekoráció: Sötét talaj, hátul sok finom levelű növény, és elöl nyílt tér
    az úszásra.
  • Hőmérséklet: 28-24 °C
  • pH:7
  • Keménység: 2,8-8,4NK°
  • Várható életkor: 3-7 év

Megjegyzés: Ez a kis pontyféle különösen kedvelt a kisméretű akváriumokban. A hímet könnyű megkülönböztetni a nősténytől, mert kisebb és karcsúbb nála, s a színe is élénkebb. Szaporításukhoz először el kell különíteni a hímet és a nőstényt. Egy 20 literes medencét kibélelünk jávai mohával (Vesicularia dubyana). Csak miután a hím s a nőstény már egy hete elválasztva él egymástól, akkor engedjük be őket a szaporítómedencébe. Ikrázás után azonnal vegyük ki a szülőket onnan, s amikor az ivadékok már tudnak úszni, etessük őket kerekesférgekkel. Van egy másik módszer is azok számára, akik jobban szeretik, ha a közös medencében történik a szaporodás: ilyenkor sok élő eleséget (vízibolhát, sóféreglárvát) adunk a halaknak. Ha nemsokára észrevesszük a kis ivadékokat, melyek mindegyikének ragyogó zöld csík virít az oldalán, akkor ez az egyszerű módszer is bevált.

tanichthys_albonubes3.jpg


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Öves Díszcsík:
  • Tudományos név : Chromobotia macracanthus
  • Szinonímák: Botia macracantha, Cobitis macracanthus, Chromobotia macracanthus
  • Magyar név: Öves díszcsík
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Ázsia; Szumátra, Borneó.
  • Testhossz: 30-35 cm
  • Természetes élőhely: Nagy folyók, de az esős időszakokban az elárasztott területeken és kisebb mellékágakbanis megtalálható.
  • Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.
  • Táplálkozás:mindenevő, kedveli a csigákat és a szúnyoglárvát.
  • Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.
  • Medence: Minimum 300 literes
  • Halnépesség: 300 literre 4 hal
  • Dekoráció: Növények, menedékhelyet kínáló gyökerek, búvóhelyek.
  • Hőmérséklet: 26-27°C
  • pH: 6-6,5.
  • Keménység: 5,6NK°
  • Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: Az Öves díszcsíkok teste narancssárga színű, amelyen 3 széles fekete függőleges sáv fut végig. Ezek a halak elég jól hallható, különös, csattanó hangokat adnak ki. Ha azt akarjuk, hogy megfelelően fejlődjenek, elég nagy csapatot kell belőlük tartani. Szeretik a sűrű növényzetet - a vízfelszínen is -, mert ezek árnyékot és biztonságos rejtekhelyet kínálnak a számukra. A talaj legyen finom homok, s vigyázzunk, nehogy éles szemcsék legyenek benne, melyek megsérthetik a Chromobotia macracantha száján díszelgő, összesen négy pár bajuszszálat. Ne csodálkozzunk, ha egy idő múlva nem találunk egyetlen élő csigát sem az akváriumban, mert ezek a halak az ilyen csemegét élvezettel elfogyasztják. Egy másik érdekes tulajdonságuk, hogy gyakran "tettetik" magukat halottnak, ilyenkor mozdulatlanul pihennek az oldalukon, nagy riadalmat keltve a tapasztalatlan akvaristákban. A természetben 30 cm-nél is nagyobbra nőhetnek, de normál akváriumi körülmények között ez nem jellemző, viszont a felnőtt halakat 400-500 literes, (vagy még ennél is nagyobb) medencében ajánlott tartani.

Egyes megfigyelések szerint, a természetes élőhelyükön a száraz évszakban, amikor nagyon lecsökken a folyók szintje és sok hal elpusztul, az öves díszcsíkok megeszik ezeket a döglött halakat, majd amikor újra beköszönt az esős évszak, akkor kezdenek el ívni. Ez jellemzően a folyók által elárasztott területeken történik, az ikrákat a növények közé szórják.

botia_macracantha.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Palacsinta Algaevő:

  • Tudományos név : Beaufortia kweichowensis
  • Magyar név: Palacsinta algaevő, Hegyipataki csík
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Délkelet-Ázsia, Kína
  • Testhossz: 6-7 cm
  • Természetes élőhely: Gyors folyású hegyi patakokban.
  • Viselkedés: Kis testű halakkal, vegyes akváriumban jól társítható.
  • Táplálkozás: Mindenevő, de szívesen takarítja az üvegfelületeket és a növények leveleit.
  • Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
  • Medence: Minimum 100 literes
  • Halnépesség: 100 literre 4-5 hal;
  • Dekoráció: Aljzatnak használjunk nagyobb szemű kavicsot, kövekből építsünk búvóhelyet.
  • Hőmérséklet: 20-24 °C
  • pH: 6-7
  • Keménység: 1-15NK°
  • Várható életkor: 6 év

Megjegyzés: Alapszíne zöldes-barnás, és sötét pöttyök borítják a testét. Mint minden Hegyipataki csíkfajtának, a Palacsinta algaevőnek is szüksége van az erős vízáramlásra és az oxigéndús tiszta vízre. Akváriumukban használjunk erős világítást, vagy tegyük akváriumukat olyan helyre, ahol érheti a napfény, hogy az algásodás meginduljon. Ezenkívűl biztosítsunk számára kövekből búvóhelyet és nagy lapos köveket, amiken lelegelheti az algát. Az eredeti élőhelyükön kevés vízinövény található, de akváriumukba tehetünk néhány tő Anubias-t, vagy Lándzsás vízipáfrányt, mert segíthet a jó vízminőség megőrzésében. Tartsuk őket csapatban, legalább 3-5 példányt. Elég félénk halak, de fürgén mozognak, ha megijednek valamitől. Talán ez a leggyakrabban importált Hegyipataki csík-fajta. Mint aGastromyzon punctulatus, ők is védik kiválasztott területüket, ami gyakran megmutatkozik olyan erőfitoktatásban, hogy megpróbálják egymás testét "betakarni" testükkel. Ezeket a harcok elég szórakoztató nézni, és ritkán végződnek sérülésekkel. Végül az egyik hal feladja és elhagyja a területet.

A nemek megkülönböztetése nehéz, a hím pofája kissé szögletesebb, míg a nőstényeké kerekebb és a nőstények egy kicsit testesebbek. A hímeknek egy kissé erősebb a színezetük.

beaufortia_kweichowensis2.jpg
 
 
 
 
 
Stendhal-Hal
  • Tudományos név : Epalzeorhynchos bicolor
  • Magyar név: Stendhal-hal
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Ázsia; Thaiföld
  • Testhossz: 18 cm
  • Természetes élőhely: Folyók és patakok.
  • Viselkedés: Élénk, védi a területét (a felnőttek agresszívvé válhatnak).
  • Táplálkozás: Mindenevők, szeretik az algákat lelegelni.
  • Szaporítás: Nagyon nehéz.
  • Medence: Minimum 200 literes
  • Halnépesség: 200 literre 1 hal
  • Dekoráció: Kövek, gyökerek, sok rejtekhellyel.
  • Hőmérséklet: 24-28 °C
  • pH: 6,5- 7,2
  • Keménység: 2,8-11,2NK°
  • Várható életkor: 6-10 év
Megjegyzés: Fiatal korukban össze lehet hozni egy medencébe három Stendhal-halat, de a felnőttek nem tűrik egymást, s mogorvák a más fajokkal is. Ha tiszteletben akarjuk tartani éjszakai életet kedvelő természetüket, teremtsünk sötét zónákat az akváriumban. A háttérbe ültessünk Vallisneria americanát, a két oldalra Beckett vízikelyhét (Cryptocoryne beckettii) ésWendt vízikelyhét (C. wendtii) az előtérbe. Egy ilyen típusú akváriumban a Barbus nemzetség tagjai közül pl. az(B. tetrazona) ékfoltos razbóra és a rózsás díszmárna (B. conchonius) lehet a Stendhal-hal lakótársa. Elég nehéz a hímet a nősténytől megkülönböztetni, de ez utóbbi általában valamivel íveltebb, kerekdedebb a hímnél. Szaporodás idején (ami akváriumokban nagy ritkaság, mert a felnőtt Stendhal-halak rossz viszonyban vannak egymással), a hím ráhajtja a farok-úszóját a nőstény hátára. Az ikrák szétszóródnak a medencében. Három nappal később az ivadékok már elfogadják a sóféreglárvákat.
epalzeorhynchos_bicolor.jpg
 
 
 
 
 
 
Vietnami Algaevő:
Tartás:Hidegebb a fűtött vegyes akváriumban egyaránt tartható,békés algázó.
Etetés:Növényi eredet lemezes tápokkal, valamint élő planktonnal etethetjük.
Tenyésztés:Akváriumi tenyésztése még nem megoldott
Érdekesség:Jól bírja a fűtetlen akváriumot is.
pontyl10.jpg
 
 
 
Vörös Rojtosszájú Hal:
  • Tudományos név : Epalzeorhynchos erythrurus
  • Szinonímák: Labeo frenatus, Epalzeorhynchos Frenatus
  • Magyar név: Vörös rojtosszájú hal
  • Csoport: Pontyfélék
  • Származás: Délkelet-Ázsia, Thaiföld, Indonézia
  • Testhossz: 15 cm
  • Természetes élőhely: A Mekong, a Chao Phraya folyók homokos részein.
  • Viselkedés: Területvédő hal, a fajtásakkal állandóan cívódik.
  • Táplálkozás: Mindenevő, de elsősorban élő eleséget fogyaszt.
  • Szaporítás: Rendszeres tenyésztése akváriumban nem megoldott.
  • Medence: Minimum 200 literes
  • Halnépesség: 200 literre 1 hal
  • Dekoráció: Sok búvóhelyet igényel, amit kövekből, növényekből biztosíthatunk neki.
  • Hőmérséklet: 22-26 °C
  • pH: 6,5-,7,5
  • Keménység: 1-15NK°
  • Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: Valószínűleg ez a faj lett Epalzeorhynchos Frenatus (korábban Labeo frenatus) néven bevezetve az akvarisztikába. Testük hosszúkás, sötét kékes-zöldes színű, alhasi részük lapos. Az úszók vörös, vagy narancssárga színűek. A kopoltyútól a szemen át a szájig egy sötét csík fut végig. Létezik belőle albínó változat is. A hímeknek soványabb a testalkata, mint a nőstényeknek, és egy fekete függőleges csík van a farokúszójuk tövénél. Ezenkívűl a hímek színesebbek. A vörös rojtosszájú halak jó aljzat-tisztítók, minden maradék haleledelt felkutatnak és megesznek. Kezdő akvaristáknak nem ajánlott a tartása. Csak egy ilyen halat tartsunk az akváriumban, mert nem viselik el egymást hosszú távon, és az egyik könyörtelenül üldözni fogja a másikat, addig amíg az bele nem pusztul. Ne tartsuk rokon halakkal ( pl: Epalzeorhynchos bicolor - Stendhal-hal, Labeo chrysophekadion), mert nem viselik el egymást. Jól tarthatjuk díszmárnákkal, dániókkal, különféle csíkokkal, gurámikkal. Az akváriumát jól fedjük le, mert szeret kiugrálni belőle.

epalzeorhynchos_erythrurus.jpg